Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánunk!

Jézus feltámadásának az ünnepén a Szatmár.ro egyházi vezetők üzeneteivel kíván minden kedves olvasójának Kellemes Húsvéti Ünnepeket.

Kedves Ünneplő Testvérek!

Amikor rosszat álmodunk, olyan hálásak vagyunk az ébredésnek. De jó, hogy nem történt meg, csak álom volt az egész! Mint egy „rossz álom" nehezedett lelkünkre a Nagyhét eseménye, melyből annyira szerettünk volna felébredni, és azt mondani: „Nem történt meg".

Márpedig kedves Testvérek, mindaz, amit a Szentírás lejegyzett nagyon is valós és megtörtént. A názáreti Jézus kálváriája a legvéresebb valóság, ami a világban eddig megtörténhetett és meg is történt. Kereszthalála azt bizonyítja, hogy még a legborzasztóbb szenvedés és halál árán is mellénk áll, közösséget vállal velünk, végérvényesen. Nem azzal a szeretettel, mely karanténba zárva óv, hanem azzal, mellyel velünk jön mindenhova, és azt mondja: „Ne félj, akkor se, ha elrontottad; akkor se, ha nem jól tetted! Ne félj! Veled vagyok, megváltottalak és szeretlek!" Mekkora átformáló erő ez a jelenlét! Megfigyelhetjük az apostolok és mindazok életében, akik találkoztak a Feltámadottal.

Krisztusban szeretett Testvéreim! Mi hol találkozhatunk Üdvözítőnkkel?

Számtalan helyen és módon, de leginkább a szentmisében. Minden szentmise lehetőség, hogy megváltoztasson bennünket, hogy megnyissa szemünket jelenlétének felismerésére, és látásmódunkat is megváltoztassa. Mert mi általában a körülményeken akarunk változtatni. Azt gondoljuk, hogy ha más munkahely, más család, más közösség, más egyház lesz, akkor az biztosan jobb lesz nekünk. Jézus pedig úgy gondolja, hogy ha mi változunk, akkor azokat a körülményeket, melyek most reménytelenségre, kétségbeesésre, csüggedésre adnak okot, másképpen éljük át, és Vele együttműködve jó irányba tudjuk őket változtatni.

A szentmisét ünnepelve minden nap lehetőségünk van arra, hogy felismerjük Jézust, aki mellénk szegődik. Meghívhatjuk asztalunkhoz, befogadhatjuk embertársainkban. Nap, mint nap lehetőségünk van arra, hogy Jézushoz hasonlóan megtört kenyérré váljunk, hogy szétosszuk életünket szeretetben, és így folytassuk a szentmisét. Mert Isten nem tart ott bennünket a templomban a mise végeztével, hanem küld: „Menjetek békével!" - és itt kezdődik a mi szentmisénk. Küldetést ad nekünk, akik láttuk az Urat, akik találkoztunk Vele, táplálkoztunk az örök élet igéjével és kenyerével. Küld, de előbb nekünk adja békéjét, ami több mint jó hangulat, kiegyensúlyozott lelkiállapot, vagy megnyugvás. Jézus békéjével feltarisznyázva kell mennünk meggyőzni a világot a feltámadás valóságáról, és megajándékoznunk testvéreinket Krisztus békéjével.

Kedves Testvérek! Egyházmegyénk Misszió Évében mindannyian - papok, szerzetesek, hívek, idősek és fiatalok - vegyük komolyan ezt a küldetést. Járjunk együtt az úton Jézussal, a Feltámadottal, együtt az úton testvéreinkkel. Haladjunk az üdvösség felé, amit Jézus halálával és feltámadásával mindenkinek kiérdemelt, csak ezt még sokan nem tudják! Ezekért a testvérekért is felelősek vagyunk. Nekünk kell elvinnünk hozzájuk Jézus üzenetét: „Ne félj, akkor se, ha elrontottad az életed; akkor se, ha valamit nem jól tettél! Ne félj! Veled van Ő, aki megváltott és szeret téged, mindörökké!"

Ez nem álom, hanem komoly feladat és kötelesség. Jézus álma, hogy egyszer mindenki megtalálja az örök életre vezető utat. Ehhez kéri a mi segítségünket.

Ezekkel a gondolatokkal kívánom, hogy mindannyiunk szívét ragyogja be a feltámadt Krisztus fénye, békéje és öröme 2012 Húsvétjának ünnepén.

+Jenő püspök


A feltámadás boldog örömére!

"Mikor azért estve vala, azon a napona hétnek első napján és mikor az ajtók zárva valának, ahol egybegyültek vala a tanítványok, a zsidóktól való félelem miatt, eljöve Jézus és megálla a középen és monad nékik: Békesség néktek!"
"És ezt mondván megmutatá nékik a kezeit és az oldalát. Örvendezének azért a tanítványok, hogy látják vala az Urat
Jn 20. 19-20

Keresztény testvéreim, az elolvasott Szent Ige arról tájékoztat bennünket, hogy a megfélemlített tanítványok egybegyülekeztek és azon tanakodtak, hogy miképpen cselekedjenek az elkövetkezőkben, hiszen őket is veszély fenyegette mint a megfeszített Jézus követőit. Kiürült, kétségbeesett lelkek voltak, akik elveszítették minden reménységüket. Szinte önkénytelen, reflexszerűséggel keresték egymás társaságát. Bár mi nem vagyunk kiválasztott tanítványok mégis úgy gondolom, hogy a tanítványi csoport viselkedése ugyancsak ismerős a mi számunkra is. A tanítványok szívében még ott volt Jézus alázatos kérése "vigyázzatok és imádkozzatok" azután a fustélyos, goromba társaság hangja akik fegyverrel rontottak Jézusra, hogy elfogják amint arcán kihűlt a Júdás csókja.

Ezután menekülés, a rettenetes félelem, a fogak közé szorított szívdobogás és aztán a nagypénteki szürke hajnal csekély kis reménye, "talán elengedik"! S erre roppanva csattan a nagypéntek bágyadt homályába a kalapácsok írtózatos ütése. Aztán egy rövid ideig csend, és végűl Mária anyai szíszorító sikolya, amely kettéhasította az ernyedtséget és a rájuk telepedő félelmet, hogy mégis megtörtént. A patakzó könny, a tanítványok zavart tekintete és az arcokról világító kérdés maradt valyon mi lesz?

Bizony hány nagypéntek múlt már el azóta. Hányszor estünk nagycsütörtöki álomba? Hányszor feletkeztünk el egymás figyelmeztetésétől, és hányszor nem vigyázunk és hányszor fagy a gyűlölködő ajkakra az imádság szava? Hányszor szeretnénk bosszúra szomjas Péterek lenni, hogy minden bánatunkért, sikertelenségünkért, gyenge hitünkért lecsaphassunk valakire, és Kaini vigyorral a fogunk között sziszegve mondogatni : "megérdemelted". Hányszor érezzük az életben hogy magunkra maradtunk, hogy akire felnéztünk az elhagyott vagy elárúlt vagy kint nyugszik a temető csendjében. Hányszor gondoljuk azt , hogy hiábavaló az imádságunk? Hányszor halljuk koporsók mély dübögését amidőn rá hullnak a gyászos göröngyök? Vajon mi lesz, vagyon hogyan tovább? És félünk az esték magányától, önmagunk kérdésitől, az előttünk bezáruló ajtóktól és az egyedül töltendő ünnepeinktől. Valahogy ilyen érzések között tekintettek a tanítványok egymásra, és valahogy ebben az elhidegűlt világban a szívünkben lehalkított harangok hivogatása melett mi is egymásra nézünk. Kellene valami, kellene valaki, aki menyugtat, aki biztos ígér, aki megfogja a kezed őszintén szól hozzád és  mindig veled akar lenni.

Ő ezt akarja, ezt szeretné, veled akar lenni emberi kétkedéseidben, lelki próbatételeid között, testi gyötrelmeid között, ott akar állani melletted a családban, a barátaid között és a szeretteid előtt és csupán annyit mond nékünk: "békesség néktek". Milyen jól tudta Jézus, hogy mire van szüksége a tanítványoknak és azt is, hogy most 2012 húsvétjában mire lenne szüksége ennek a felbolydult világnak?

Sokan vannak akik a nagypénteki kalapácsos kézzel bármikor készek az ütésre, vannak olyanok akik kétségbeesetten keresnek vagy nyúlnának egy szerető kéz után amely megsimogat ameik biztonságot ad és amelyből érződik a szeretet melege. Mások anyai sikollyal fétő szívvel aggódnak és félnek gyermekük és családjuk minden fájdalmától, próbatételétől, betegségétől.

És sokszor nem találjuk azt a bizonyos mentő, védő kezet. Csak kemény ökölbe szorításut, vagy lagyma lemondót vagy félrenitőt, vagy szigorúan nemet intőt. Mivé is lesznek azok az ártatlan simogatásra, imádságra, megvédésre formált kezek? És mielőtt végleg elbágyadnánk és elfogyna hitünk és végleg kiürülne a lelkünk, egyszer csak megáll előttünk egy töviskoronás fő, szelíd mosollyal, meleg tekintettel és tiszta kezével könnyeinket törölgetve. Furcsa ugyanolyan kéz mint a miénk de valahogy mégis más. Mert bár ugynúgy simogat, ugyanúgy ügyel, ugyanúgy töröl könnyet de a két tenyerében ott van a szegektől ütött vérző seb. Az oldalában pedig a dárda mély nyoma amelyeket értünk szerzett.

A tanítványok örvendeztek, boldogok voltak, hiszen él, hiszen legyőzte a halált, feltámadott. Ezt üzeni a történet a mi számunkra is, Ő él, Ő feltámadott, és nekünk akik az élet próbatételeiben hozzá fordulunk, és az ő kezét fogjuk, ezt a kimondhatatlan boldogságot kínálja.  Azt kívánom legyetek részesei ennek és az egész világ tapasztalja meg a feltámadott Jézus Krisztus nekünk kínált kegyelmét , és a halál fölött aratott diadalmának igaz örömét. Ezekkel a gondolatokkal kívánunk egész megyénk hívő népének Istentől áldott, meghitt, békés Húsvét ünnepet!

A Szatmári Református Egyházmegye valamint a Nagykárolyi  Református Egyházmegye nevében.

Tisztelettel Nagy Sándor lelkész-esperes



Elment a magdalai Mária, és hírül adta a tanítványoknak: "Láttam az Urat!" Jn. 20, 18

Keresztyén Testvéreim!

Az a kérdés, hogy 2012 Húsvétján mi mit látunk? Mi az, ami kitölti idei ünnepünket? Milyen lényegre tudunk rámutatni az idei Húsvéti ünnepen? Vajon Máriával együtt ki tudjuk-e mondani: Láttam az Urat?

Lehet, hogy kényelmetlen kérdések ezek, de amennyiben megünnepeljük a Húsvétot, válaszolnunk kell a feltett kérdésekre.

Be kell vallanunk, hogy már jó néhány éve Húsvétkor nyuszikat és tojásokat látunk leginkább, és persze a hozzájuk kapcsolódó elemeket: sonka, kalács, ajándék, stb. Sajnos ezekre az elemekre egyszerűsödött le az ünnep lényege.

A felsorolt dolgok elfogyasztása illetve megélése tölti ki az ünnepnapokat. Talán a templom padjaiban üldögélve is az foglalkoztat, hogy az összegyűlt család meg lesz-e elégedve az étkek minőségével, a terített asztal esztétikájával, valamint az unokák, gyerekek, szülők örvendeni fognak-e az ajándékoknak? Bármennyire is tagadnánk, így néz ki egy „ideális" ünnep.

Sajnos, túlontúl azonosulunk a hétköznapi, leegyszerűsített világunkkal. Nehezen tudunk feltekinteni a rutinból, nehezen tudunk kilépni a pörgésből, és egyre nehezebben tudunk figyelni lelki világunkra. Lelkileg egyre süketebbek leszünk, és nehezen halljuk meg a Húsvéti örömhírt: Feltámadott, valóban feltámadott!

Én azt kívánom, hogy a természettel együtt ébredjünk fel mi is, újuljunk meg lélekben, és csatlakozzunk a tanítványok öröméhez, csodálatához. Mondjuk el Máriával együtt: Láttam az Urat! Azt az Urat, aki értünk adatott, és akinek feltámadása által új életet kaptunk.

A Szatmárnémeti Evangélikus - Lutheránus Egyház nevében mindenkinek lélekben is tartalmas ünnepet kívánok.

Gödri Alpár, lelkész

A feltámadás öröme

Krisztus feltámadásának fényes napja a kereszténység legnagyobb öröme. Jézus Krisztus önmagát adta értünk, hogy minden gonoszságtól megváltson, megtisztítson, és jótettekben buzgolkodó, választott népévé tegyen. (Tit 2,13-14). Nem a kortársakért hordozta a keresztet, feszíttetett meg és viselte el a leköpdösést, gúnyűzést. Hanem értünk, értem és érted is. Pedig mi nem is éltünk még akkor.

Egy a XVI. század elejéről származó ikon, amely Krisztus pokolraszállásának jelenetét ábrázolja, tanít bennünket, hogyan ment végbe az igazak feltámasztása. A feltámadás eseménye semmiképp egy a sírból történő előtűnés pillanata, se nem illuzionista mutatvány. Hanem a mérhetetlen Szeretet harcának győzelme a halál hatalma felett. Az alkotáson nem a sírból kiszálló Krisztus alakját szemléljük, hanem a pokol kapuit lábaival szétzúzó Isten Fia alakját. Krisztust a mennyet jelképező körben angyalok veszik körül, kik kezükben korongot tartanak az erények megnevezésével: boldogság, emelkedettség, szeretet, igazságoság, öröm, bölcsesség, alázatosság, jóság, értelem, élet, tisztaság. Az ellenség örök sötétjében kínok között szenvedők szakadékában eldeformált arcú lények, szintén felirattal jelzik a bűnöket: halál, enyészet, mogorvaság, kétségbeesés, gyűlölet, eltorzulás, szemérmetlenség, ostobaság, igazságtalanság, indulatosság, önteltség, szenvedély. Mind az erényeket, mind pedig a bűnök sorát folytatni lehetne, saját személyes esendőségünk és gyengeségeink alapján. Mindenki ismeri saját magát és kiegészítheti, mi az, amivel lerombolta önmagában az istenképiséget, s mi az amivel büszkén, de tiszta lelkiismerettel, őszintén odaállhat Krisztus elé. Érthető tehát, miért vállalta a kereszthalált mindannyiunkért. Egy 10 éve szentté avatott szavait felevenítve, tartsuk mindannyian szemünk előtt, hogy bár mi is sokat vétkezünk és sokszor már nincs reményünk, de Isten szüntelenül nyomában van a legmakacsabb lelkeknek: Mi túlságosan sokba kerültünk Neki, mint hogy magunkra hagyjon bennünket (Szent Pio).

Jézus Krisztus feltámadása tényszerűségével ragadjon magával mindenkit, aki képes szembesülni saját emberségének korlátaival. Egyszer s mindenkorra igazolja, hogy életünk nem fejeződik be, és nemcsak valahogy folytatódik, hanem Krisztusban szemlélhetjük a beteljesedés módját, az új ég és az új föld ajándékát, hogy letöröl szemünkről minden könnyet, és nem lesz fájdalom, betegség, halál (Jel 21,1-4). "Az egek méltán vigadjanak, és a föld örvendezzen, ünnepeljen az egész látható és láthatatlan világ, mert föltámadt Krisztus, az örökkétartó vigasság!" Föltámadt Krisztus! Valóban föltámadt!

ifj. Pallai Béla, görögkatolikus lelkész

Húsvéti képek

A minap lapozgattam a fényképek között és találtam egyet, amelyiken én is rajta vagyok, de alig ismertem fel magam, mert nagyon megváltoztam...eltelt az idő.

Húsvét ünnepe van, a Bibliát lapozgatjuk, és képeket találunk benne...magunkra ismerünk?- vagy legalább is így kellene.

Az egyik képen Mária Magdalénát látjuk. Ott álldogál a temetőben és sír. Nagyon szomorú, mert meghalt a Mester. Odavan életcélja, reménye...mindene. Sokan így vannak napjainkban: szomorúak , céltalanul élnek, szenvednek. Nem jó így ünnepelni, nem kellene így élni. Magadra ismersz ezen a fényképen? De mit tehetsz, hogy ez megváltozzon? Keresd Jézust! Mária kérdezősködött: - hova tetted? - hol van Ő? És az ilyeneknek megjelenik Jézus és nevükön szólítja: Mária! Leborult előtte,hallgatta szavait és engedelmesen teljesítette feladatát. Szomorúsága elmúlt, reménysége van, Jézus letörölte könnyeit. A te könnyeidet is letörli, ha találkozol Vele.

Egy másik képen Jánost látjuk. Ő a szeretett tanítvány. Ahogy a feltámadás híre eljutott hozzá, azonnal szaladt a sírhoz. Bár nem látta ott Jézust, hitt a szemtanúknak. Vannak ma is emberek, akiknek elég a mások beszámolója, nem kételkedik, hanem hisz. Hát ebben a képben felismered magad?

És egy harmadik képen Pétert láthatjuk, amint keservesen sírt, mert megtagadta Urát. Félt, bizonytalan volt, nem tudta mit tegyen... Még nem élte át bűneinek bocsánatát, mázsás teherként nehezedett vállára. Lelkiismeret furdalás, álmatlan éjszakák, összevissza futkosás, békesség nélkül. Keserű a felismerés, ha meglátjuk magunkat ebben a képben! Sokszor ilyenek vagyunk. Krisztust távolról követjük, melegszünk a bűnösök tüzénél, amikor imádkozni kellene alszunk, amikor beszélni kellene hallgatunk vagy még rosszabb: tagadunk. Ahelyett, hogy gyógyítanánk, megsebezünk embereket. És mi a megoldás? Csak Jézus tud megszabadítani bűneinktől, amelyek miatt keserű életünk volt. Jöjj te is Jézushoz,fogadd el, hogy ma is él, kövesd Őt, szeresd hittestvéreidet és a szomorú képeket felváltják a reményteljes, új élet képei...szép képek!

Egy szomorú asszony boldog lett, egy tanítvány megerősödött a hitben és egy másik megújult, Isten eszköze lett. Felismerted magad?

Áldott feltámadási ünnepet kíván, a Baptista Gyülekezet nevében: Szűcs Sándor lelkipásztor.